Petőfi Sándor emlékére
Fotó: Wikipedia
Kedves olvasónk levele:
"Jó napot kívánok!
A Petőfi szobor felavatása alkalmával figyelmükbe ajánlanám a következő verseket és a továbbiakban indokolnám, hogy miért.
Mint Marosludasi polgár örömmel tölt el ez az esemény, mivel Petőfi Sándor kedvenc költőm és sokszor ihletett a versírásra.
Most már Kolozsváron lakom, de elmondhatom, hogy büszke vagyok ludasinak lenni és dicsérem azokat, akiknek sikerült elérni eme szoboravatást. Verseim még nincsenek kinyomtatva, de néhány megjelent a Poet Évkönyvekben és most szeretném, ha a magyar közösség is hallhatná e néhány gondolatot, amelyet csatolva elküldök most.
Nehéz volt számomra ezt így eldönteni és megtenni. Nem csak azért, mert nem tudom ki olvassa majd el ezt az üzenetet, hanem azért is, mert félek attól, nehogy gúnyolásnak legyek kitéve.
Köszönöm a rám fordított időt!
Üdvözletem, Szabó Edit Kinga."
Ember, tedd le fegyvereid!
Ember, tedd le fegyvereid!
A világnak nincs szüksége még egy áldozatra!
Vérző lelked fel nem ismered?
Szívednek, melyik ország a hazája?
Az értelem, a dicsőség lángjai csak alig pislákolnak,
Te árva lélek, melyik országot mondhatod hazádnak?
Magyar vagy, román földön élsz.
A levegő, amelyet beszívsz, amikor az utcára kiméssz,
Azt senki sem mondhatja magának,
Egyetlen kincse a mostani Erdélyországnak?
Ember, tedd le fegyvereid!
Szavaiddal nem sokat érsz,
Sebzett lelkeddel még mindig remélsz?
Ember, tedd le fegyvereid!
Így nem teremthetsz szebb hazát fiaidnak!
A változás jön, mert jönnie kell,
S, akkor melyik országot tekinted hazádnak?
Ahol élsz, ahol felnőttél, az a hazád.
Otthonod, ahol a szeretet, ahol a család.
„Erdély az én otthonom!” – Ezt mondogasd magadban.
A szó is fegyver, amely ellened fordulhat...
„Ó, Erdély, szép hazám!”
Leteszem fegyverem, talán...
Hiába tiltakozom
Hiába tiltakozom, a világ úgyis magával ragad
A nagy tömegben, pedig ki hallhatja szavam?
Láttam, ahogy emberek elvei dőltek össze,
A változás eljött, de mégsem tartunk össze.
Változás... Csak az évszakok változnak egyre.
Hibáinkból nem tanultunk mégsem.
Kopár a fa és életünk is,
Kitől várod a megváltást, mégis?
Tedd le fegyvered!
A világnak nincs szüksége még egy áldozatra!
Elszomorodok, mikor kinézek e sivár tájra.
De nem üres, tele van elveszett lelkekkel,
Ne hagyd, hogy gazdagodjon a tiéddel!
Ne hagyd, hogy a tömeg magával ragadjon,
És a bűnök forgatagába sodorjon!
Hiába tiltakozom a világ romlik,
Mint a gyümölcskosaramba felejtett alma.
Szemeikben düh rejlik,
De tegyétek le fegyvereiteket ma!
Hiába tiltakozom, a szavuk is fegyver.
Holnap a nap újból felkel.
Hátha holnap fegyver helyett
A világ is békére tesz szert...
A nagy tömegben, pedig ki hallhatja szavam?
Láttam, ahogy emberek elvei dőltek össze,
A változás eljött, de mégsem tartunk össze.
Változás... Csak az évszakok változnak egyre.
Hibáinkból nem tanultunk mégsem.
Kopár a fa és életünk is,
Kitől várod a megváltást, mégis?
Tedd le fegyvered!
A világnak nincs szüksége még egy áldozatra!
Elszomorodok, mikor kinézek e sivár tájra.
De nem üres, tele van elveszett lelkekkel,
Ne hagyd, hogy gazdagodjon a tiéddel!
Ne hagyd, hogy a tömeg magával ragadjon,
És a bűnök forgatagába sodorjon!
Hiába tiltakozom a világ romlik,
Mint a gyümölcskosaramba felejtett alma.
Szemeikben düh rejlik,
De tegyétek le fegyvereiteket ma!
Hiába tiltakozom, a szavuk is fegyver.
Holnap a nap újból felkel.
Hátha holnap fegyver helyett
A világ is békére tesz szert...
