Maros Müvészegyüttes: Fekete piros

FEKETE PIROS 
néptánc-színház

Helyszin: Marosludasi Müvelődési Ház
Időpont: 2013 október 24., 18 órai kezdettel

"Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár."

    Legújabb bemutatónk ismét egy Kányádi Sándor versre épül, mely 1972-ben íródott Kolozsváron, az ott cselédsorban élő Széki leányok táncának láttán. A szimbólumokkal telített vers, azóta emblematikussá vált, Kányádi költészetének egyik igazi gyöngyszeme, mely egyszerre szól hagyományőrzésről és az Erdélyi magyarság sorskérdéseiről. 

"Honnan járják, honnan hozták,
honnan e mozdulat-ország?"

    Noha a vers több mint negyven évvel ezelőtt íródott, meggyőződésünk szerint semmit nem vesztett erejéből, lendülete ihletett ad korunk alkotóinak is.

"Akár a kéz, ha ökölbe kékül.
Zeneszó, énekszó nélkül."

    Az erdélyi néptáncokra épülő előadásban, korábbi bemutatónkhoz hasonlóan, a múlt együtt él a jelennel és a korszerű színház eszközeivel úgy teszi fel ismét Kányádi kérdéseit, hogy közben lehetőséget próbál adni a vers rejtett horizontjainak kibontása mellett az újra értelmezésre.

"A magnó surrog így.
S amit ha visszajátszol?
Koporsó és Megváltó-jászol."

Forrás: Maros Müvészegyüttes
További információ az előadásról: Erdély Tv

Szüreti Bál 2013

Marosludasi hagyományos szüreti bál 

Időpont: 2013 október 12-én, 20 órai kezdettel
Helyszín: Marosludasi Tivoli Étterem
Jegy ára: 15 lej, elővételben október 8-ig a Tivoli étteremben

Értékmentés a telepi szobában

A Marosludashoz tartozó Andrássytelepen nemrégiben még nyolcosztályos magyar nyelvű oktatás folyt a Petőfi Sándor Általános Iskolában. Gyermekhiány miatt először elemi iskolává sorvadt, az itteni magyar gyerekek a marosludasi 1-es számú általános iskolába ingáznak. Idéntől a magyar oktatás teljesen megszűnt. Csupán román tannyelvű, összevont elemi osztályban tanulnak itt még gyerekek. A lassan megüresedő, de jó állapotban levő ingatlannak új rendeltetést kell találni. Kali Tünde, az andrássytelepi tiszteletes asszony, aki a marosludasi egyházközség segédlelkésze is, három évvel ezelőtt egy ötletet kivitelezett. Az iskola egyik tantermét egy néprajzi gyűjtemény otthonává alakította, amit telepi szobának neveztek el.

Ebben a szobában azokat a kallódó tárgyakat gyűjtötték össze, amelyeket a falubeliek már nem használnak, azonban néprajzi értéket képviselnek. A Marosludas környéki telepek, az Andrássy-, az Eczken-, az Albistelep – melyek telepítése 108 évvel ezelőtt, 1905-ben zárult le – lakói több tájegységből érkeztek, Bukovinából, a Felső-Maros mentéről, Bácskából, a Nyírségből. Éppen ezért használati tárgyaik, bútoraik más-más típusúak, más-más jegyeket hordoznak, így a gyűjtemény több tájegység stílusát hordozza, talán emiatt is igen értékes.
– Azért jó ilyen gyűjteményt létrehozni, mert erősíti a fiatal generáció identitástudatát, és ezzel nevelési célzata is van. Fontos számunkra megőrizni a nagyszülők hagyatékát, hiszen minden tárgy róluk beszél. Ha a házak padlásairól nem kerültek volna hozzánk ezek a bútorok, használati tárgyak, akkor előbb-utóbb tűzre dobták volna őket. A jelek szerint az andrássytelepi iskolából „el-fogynak” az osztályok. Ez történt az Eczkentelepen is, ahol az iskola épületét az önkormányzat haszonbérleti szerződéssel átengedte az egyháznak, és kápolnát, ravatalozót alakítanak ki. Valószínűleg az andrássytelepi iskolának is más rendeltetése lesz. Mi azt szeretnénk, ha egy, a magyar közösséget szolgáló ház lenne belőle, amelyet egy civil szervezet működtetne. Az épület egy másik osztálytermében berendezhetnénk a következő telepi szobát, egy másik terem pedig rendezvényeknek, képzéseknek, előadásoknak adna helyet. Egy ilyen ház a szórványban élő magyar közösség megmaradását szolgálná – mondta Kali Tünde.
A gyűjtemény nagyon sok értékes és érdekes darabot – bútort, konyhai felszerelést, szőttest, ágyneműt – számlál, amelyet lelkes telepiek adományoztak. A legértékesebb talán az az 1894-es kiadású Károli Gáspár fordítású Biblia, amit Vári Margit adományozott.
A gyűjtemény, amelyet a helybeli nőszövetségi tagok, az ifisek, a fiatalok tartanak rendben, folyamatosan bővül.
Ottjártunkor, a harmadik Marosludasi Magyar Napra készülve, takarítás, csinosítás folyt a szobában, hogy a látogatók örömmel vehessék számba, mi minden kallódott a telepeken, ami összegyűjtve már mesélő múlt.

Forrás: Népújság

Szünetel az ivóvízszolgáltatás

Az Aquaserv vízszolgáltató vállalat tájékoztatja a fogyasztókat, hogy szeptember 19-én, a vízüzemben végzendő javítási munkálatok miatt, Marosludas teljes területén szünetel az ivóvízszolgáltatás 0 és 5 óra között.

Az Aquaserv felhívja a fogyasztók figyelmét, hogy a vezetékek üzembe helyezése után a víz elszíneződhet és lerakodásokat tartalmazhat, mind az érintett, mind a környező utcákban, de háztartási céloknak megfelel.

Az AQUASERV elnézést kér az okozott kellemetlenségek miatt.

Márvány-megmaradás

Szeptember elsején Petőfi szobrot avattak Marosludason.  A szobor olyan amilyen egy szobornak lennie kell. Bronzból öntötték, márványtalapzatra helyezték, s aranyozott betűkkel vésték belé a talán minden magyar által ismert nevet, amelynek hallatára minden magyar fejében más rím, hang, kép zendül meg, tör elő:

 - a legnagyobb magyar utáni legnagyobb magyar, március tizenöt, a költő, forradalmár, dühös, népi, Shakespere fordító, honfibús, önérzetes, mélabús, kunsági hentesfi aki zsebhórácával bolyong az alföldi rónaságtól a felföldi Kárpátokig -

Mellszobor. A költő bronz-vitézkötéses zakójában mintha vigyázban állna. Láthatatlanul is érződik a gerincessége, öntudata, a láza.

          Mindig mikor Segesváron keresztül utazom valahova, s körülnézek a 49 óta nyugtalan tájon, eszembe jut egy régi gondolatom, éspedig az, hogy Petőfi meghalni jött Erdélybe. Tudta, érezte és hazafiasan vállalta az ars moriendit, ami tőlünk már annyira távol áll.  Huszárosan, de gyalogosan szentül szemberohanni a véggel.

          Tudta, hogy meghalni művészet. Tisztában volt saját szerepével a magyar történelemben, s tudta, hogy egyféleképpen jöhetünk a világra, viszont távozásunk mikéntje amennyire változatos, annyira komoly és fontos lehet. Lármafa, baljósság, vészjósló utolsó sorok.  A szörnyű idő, amely a magyart kiirtja.

Ezért választotta a meghalást olyan helyen, ahol példa és intés válhat belőle, amelyből az utókor márványtalapzatot faraghat a megmaradásnak és éberen figyelheti a füsttől és szuronyoktól elfedett idő ostromzárát, környékezését.

           Döbrentei Kornél egyik versében megkérdezi Petőfit – gondoltad e volna, hogy dombormű leszel -, vagy iskolanév, utcatábla, múzeum, emlékhely, sir, tér, egyesület,  szobor Marosludason?

Azt hiszem, Petőfi mindezt gondolta és tudta. Ő lett a szívverés és minden ajakon a szó március idusán, forrongó és eltiport forradalmakon, unalmas vagy érdekes irodalomorákon.

          Marosludason, bár kevés fiatal vett részt a szoboravatáson, lehetőséget kaptak arra, hogy nap, mint nap elmenjenek Petőfi Sándor előtt, rátekintsenek, kibetűzzék a nevét, a születés és elhalálozás évszámát, szembenézzenek a bronzarcú költővel. Megkapták a lehetőséget, hogy gondoljanak rá és lucskos, őszi, szeptember végi napokon körülötte, vele lehessenek. És ha gyökeret ver fejűkben a kíváncsiság, iskolán kívül is felüssék az ütött-kopott verseskötetét, Petőfi örökkön tartó hatásának varázsában elmerüljenek.

          A magyar közösség egésze teret kapott a városban. Olyan teret ahol összegyűlhet, ünnepelhet, együtt lehet.  Nagyváradon és a Partiumban lehet Petőfinek szobra. Bukarestben kis utca viseli a nevét a Herestreu park közelében, akár csak Szatmárnémetiben. Temesváron egy kis tér, Medgyesen egy belvárosi sétálóútca. Goga csodálta, Eminescu a magyarok nagyjának tekintette.

          Akkor mégis mért olyan különös ez a szobor Maros megyében?

Azért, mert sok helyről száműzött a költő emlékezete és kitoloncolt a megtartó karizmája. Maros megyében, ahol a nemzetiségek számarányának megváltoztatása már a vörös idők óta nemzeti ügy, a konfliktusgerjesztés napirenden van. A magyaroknak sok helyen nem engedik, hogy közösségi mivoltukban nyilvánuljanak meg, hogy bármiféle emberi, lelki kapocs megerősödjön, kialakuljon bennük.

Ezért akadályozták  a Forgatagot, amelynek sikeréhez a Kolozsvári Magyar Napok után nem férhet kétség, ezért nem lehet Sütő Andrásnak mártiromságának helyén, Marosvásárhelyen szobra, ezért nem lehetnek magyar tannyelvű iskolák dél-Maros megyei kisvárosokban.

És ezért nem koszorúzhatunk anélkül, hogy meg ne cibálják és le ne szakitsák a nemzeti szinű szalagot.

          A szórványban minden szobor talapzata márvány, s mindenütt rajta áll emlékműve a megmaradásnak. Most már nyugat Maros megyében is hallható amint:

lankadatlan visszhangzik lebírhatatlan,

betilthatatlan szívdobogásod.

                                                                                                    Döbrentei Kornél

Pataki Tamás

Szeptember 

Szabadidőközpont épül a város határában

Szász Balázs azon üzletemberek közé tartozik, akik nem szeretik a publicitást. Pedig nagyon sokat lehetne írni vállalkozásairól, amely ek nemcsak Marosludason és környékén, hanem távolabbi településeken, például Marosvásárhelyen is ismertek. Hiszen a finom Sasu-kenyeret a megyeközpontban 21 üzletben árulják. S nemcsak a kenyeret, hanem a finomabbnál finomabb házias jellegű süteményeket is. Nemcsak a kenyeret sütik a saját pékségükben, hanem a búzát is a saját malmukban állítják elő.

– Ami jól megy, arról nem kell írni, az emberek úgyis tudják, milyen terméket állítunk elő. Inkább beszéljünk arról, hogy milyen új beruházásba kezdtünk – mondta a vállalkozó.
A város Vásárhely felőli határában májusban kezdték egyengetni a földet, a „hegyet leradírozták”, az óriási gödröt betemették. Ezen a helyen és a hozzá tartozó tízhektáros területen szabadidőközpontot alakítanak ki, ahol panzió, sportpályák, halastó, strand, úszómedencék lesznek és egy esküvőszervezésre alkalmas óriássátor.
Az építkezéshez 26 engedélyt kellett beszerezni, ami korántsem ment zökkenőmentesen. A beruházás értéke 3,5 millió euró körüli.

Forrás: Népújság

Új osztálytermek, önerőből

A marosludasi ipari szakközépiskola rég nem került az érdeklődési körünkbe, pedig itt is mindig történik valami. Most tanévkezdés előtt látogattuk meg a tanintézményt, ahol Botezan Claudia igazgató fogadott.

Az iskolában – technológiai líceum a neve – elméleti osztályok is működnek: román nyelvű matematika-informatika, természettudomány, természettudomány–angol intenzív osztály, filológia, továbbá elektrotechnika, mechatronika, autószerelői, textilipari és szakiskolai osztály. A magyar anyanyelvű diákok természettudomány profilú osztályba iratkozhatnak. Mondhatnánk, nagyüzem ez a középiskola, hiszen több mint ezer helybeli és környékbeli diák tanul itt.
A nagy létszámra való tekintettel új osztálytermekre van szükség, ezért az iskola egyik épületszárnyában, a legfelső emeleten hat új osztálytermet alakítanak ki. A munkálatokat önerőből végzik, ami azt jelenti, hogy az anyagi erőforrást saját maguk, az étkezde bérbeadásából teremtették elő. A munkálatok értéke 40.000 lej. Az osztálytermeket úgy alakítják ki, hogy a kisebb termeket elválasztó falakat kiverik, így tágasabb helyiségeket nyernek. Felszedik a régi padozatot, a burkolatokat és újakra cserélik. Tanévkezdésre a termek majd készen állnak a diákok fogadására.

Forrás: Népújság

Korfun lépett fel a Hajdina

A helybeli néptáncegyüttes valóságosan is túllépte a Kárpát-medence határait, ez is jelzi, hogy hírnevessé nőtte ki magát. Augusztus 24–29. között Korfu szigetén a VII. Kerkyrai Nemzetközi Néptáncfesztiválon képviselték az erdélyi magyar néptáncot a szabédi Fürge Lábak együttessel. A Farkas Sándor Csaba vezette együttes kiválóan szerepelt. Élményben bőven volt részük, hiszen az Afrikából, Ázsiából, Dél- és Észak-Amerikából érkezett táncosokkal léptek fel, és megsmerhették a világ népeinek táncát. Meglátogatták Sissy királynő Achilleon-kastélyát és Sidarit, ahol a sziget egyik nevezetessége, a Szerelmesek csatornája található.

Forrás: Népújság

Páratlan vállalkozás

Horgászok örömére
Mezőszengyel határában, a volt állattenyésztési farm helyén egy olyan vállalkozásra bukkantunk, amilyennel még nem találkoztunk sem Maros megyében, sem másutt. Nem is csoda, hiszen Romániában nincs ilyen vagy ehhez hasonló üzem.

Ifj. Szép Béla 2009-ben a Gábor Dénes Főiskola informatikus végzettjeként vágott bele az üzletbe: légylárvákat nevelnek.
A szengyeli farm istállóiból, amelyet egy olasz állampolgár vásárolt meg, hármat bérelnek, ott rendezkedtek be e furcsa, de kifizetődő termelésre. Ugyanis folyamatosan van kereslet a termék iránt, amit halászüzletekben értékesítenek.
– Mi is történik az istállókban? – kérdeztük id. Szép Bélát, aki fia távollétében fogadott.
– A technológiai folyamat titkos, nem árulhatom el, hogy miből áll. Tény, hogy minden az előírásoknak megfelelően történik. Működnek a ventilátorok, az elszívó berendezések, a szabványnak megfelelőek a hűtők – mondta.
A döglégy, akárcsak a méh, a technológiai folyamat során négy fázison megy át: légy, pete, lárva és báb. A lárvákat nagybani eladásban zsákokba csomagolva, -1 C-fokra hűtve egy héten belül kell értékesíteni. A légyállományt rövidesen fel kell újítaniuk, mert a légyvész miatt csökkent a fiasítás.
A vállalkozás nyolc alkalmazottnak ad munkát – mondta id. Szép Béla, aki nyugdíjas erdészként segít a munkában fiának.

Forrás: Népújság

Ünnepelt a város és a telepek

Vasárnap harmadik alkalommal szervezték meg a Marosludasi Magyar Napot, amelybe a hozzá tartozó telepek is bekapcsolódtak. A Petőfi Sándor-szobor-avatás kivételével tulajdonképpen Andrássytelepen, a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán zajlottak az események. 

A szervező, a helyi RMDSZ úgy állította össze a programot, hogy minden korosztály érezze, neki is és róla is szól a magyar nap. Kis István alpolgármester becslése szerint több mint 700 lakost „mozgatott meg” a rendezvény.
A gyermekprogramok Takács Teréz, László Aletta, Kodori Olga és Székely Tímea tanítónők vezetésével zajlottak, aztán következtek a focimérkőzések, amelyekre négy csapat nevezett be, a ludasiak, az andrássytelepiek, az eczkentelepiek és a radnótiak. A bajnokságot a radnótiak nyerték.
Miközben a délelőtti események zajlottak, a bográcsokban már rotyogott a gulyás, hiszen a látogatókat, a meghívottakat meg kellett vendégelni.
Az ünnepélyes megnyitót kora délután tartották meg, amelyen részt vettek a Petőfi-szobor avatására érkezett hivatalos vendégek, köztük dr. Zsigmond Barna-Pál csíkszeredai főkonzul és Borbély László képviselő.
Ugyancsak kora délután lépett fel Kiss Ildikó népdalénekes, a Malozsa együttes és táncosai, továbbá a kolozsvári opera- és operetténekesek alkotta Operettisszimó együttes. Fellépett még Fekete Tímea, aki könnyűzenét énekelt, táncolt a helyiek híres Hajdina néptáncegyüttese, este nyolc órától pedig állt a bál.
A rendezvényt a helyi önkormányzat 10 ezer lejjel támogatta, a helyi vállalkozók további 4000 lejt adományoztak a sikeres magyar nap lebonyolításához.

Forrás: Népújság

Ünnepélyesen felavatták a marosludasi Petőfi Sándor szobrot

Több mint 100 résztvevő jelenlétében ma, szeptember 1-jén, ünnepélyesen felavatták Petőfi Sándor költő marosludasi mellszobrát. Az eseményen részt vett Zsigmond Barna Pál Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Kelemen Hunor RMDSZ elnök, Kerekes Károly és Borbély László Maros megyei RMDSZ parlamenti képviselők, Brassai Zsombor RMDSZ megyei elnök, Kis István alpolgármester és helyi tanács képviselők, Fekete Kovács Levente és Andrássy Árpád volt marosludasi RMDSZ elnökök és nem utolsó sorban Tripon Sorin a marosludasi Polgármesteri Hivatal képviseletében.

Ünnepélyes beszédben méltattak Petőfi Sándor költői és forradalmár munkásságát Kelemen Hunor, Brassai Zsombor, Zsigmond Barna Pál, Tóth Orsolya Mária marosludasi magyar szakos tanár és Kováts Zsuzsánna Ildikó tanítónő. 

Képek az eseményről:

A szobor leleplezésének pillanata:


A szobor alkotójának Simon Attila szobrászművésznek gondolatai:


Andrássy Árpád volt marosludasi RMDSZ elnök gondolatai: